Dr Zámbó László Magánrendelés Hatvan
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! A bolygó olyan jelentősebb tömegű égitest, amely egy csillag vagy egy csillagmaradvány körül kering, elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak, viszont nem lehet elég nagy tömegű ahhoz, hogy belsejében meginduljon a magfúzió és ezáltal saját fénye legyen [* 1], valamint tisztára söpörte a pályáját övező térséget. A csillagászok már találtak bolygókat más csillagok körül is. Ezek az exobolygók. Van továbbá olyan elmélet is, amely szerint a csillagközi térben is lehetnek bolygószerű égitestek, amelyek valamely csillagrendszerből lökődtek ki, vagy csillagközi por összesűrűsödésével jöttek létre. [1] A bolygókkal foglalkozó tudományág a planetológia. Keletkezése [ szerkesztés] Nem tudni pontosan, hogyan keletkeznek a bolygók. A jelenlegi elképzelés az, hogy egy csillagköd szétesésekor születnek.
A bolygók körül lehetnek kisebb kísérőobjektumok, ezeket holdaknak nevezzük. A Naprendszer bolygóinak három csoportja: Óriásbolygók (Jupiter-típusú bolygók, gázbolygók, gázóriások): Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz Föld-típusú bolygók ( kőzetbolygók): Merkúr, Vénusz, Föld, Mars. Törpebolygók: Ceres, Pluto, Eris, [2] Makemake és a Haumea. Az alábbi táblázat összehasonlítja a három csoport legfontosabb jellemzőit. Jellemző Óriásbolygók Kőzetbolygók Törpebolygók összetétel főleg gáz főleg szilárd anyag térfogat a Földénél nagyságrendekkel nagyobb a Földéhez hasonló kisebbek a Merkúrénál, és a nagyobb holdaknál holdak száma több mint egy tucat (és egyre újabbakat fedeznek fel) kettő vagy kevesebb akár öt is (a Plutónál) Felfedezése a történelem során [ szerkesztés] Feltehetően először az ókori csillagászok fedezték fel az egyébként csillagnak látszó, apró fényeket, amelyek észrevehetően mozognak a csillagokhoz képest. Az ókori görögök hívták ezeket vándorló csillagoknak, és tulajdonképpen minden olyan égitestet, ami nem csillag, bolygónak tekintettek.
A luminozitás a csillag korától is függ. Az energia elektromágneses sugárzás formájában szabadul fel, a röntgen sugaraktól a rádióhullámokig. Az ultraibolya sugárzást a földi légkör felfogja, amely nehezíti a luminozitás mérését a felszínről. Ezért ezeket közvetlenül a világűrből mérik, műholdak segítségével. Egyes csillagok luminozitása a Nap luminozitásának 500 - 500 000-szerese is lehet. Forrás: