Hogy Elérjek A Napsütötte Sávig

1. Hogy elérjek a napsütötte savigneux
2. Hogy elérjek a napsütötte sávig

Kétségesnek látszott, hogy Petri részt tud-e venni a felolvasóesten, mert már nagyon rossz állapotban érkezett, amit nyilván súlyosbított a szállodában elfogyasztott nagy mennyiségű vodka is. Kezdődő tüdőgyulladásra gyanakodtak, de hamarosan kiderült, hogy egészen másról van szó. Éjszaka lidérces álmai, hallucinációi voltak. A fellépésre valahogyan összeszedte magát, másnap este azonban újabb hallucinációk gyötörték. Farkas Péter terápiás céllal magnóra mondatta vele rémálmait, de végül is orvost kellett hívni. Az orvos altatással próbálkozott, hatástalanul. Ekkor már a közvetlen életveszély vagy a teljes szellemi összeroppanás-leépülés jelei mutatkoztak. Petrit a bonni klinikára szállították. (Történetesen: október 23-án. ) Másnap elkezdődött, amire alig lehetett számítani, tudatának feltisztulása. Továbbra is kérdéses volt azonban, hogy tud-e még majd valaha is verset írni. Sürgetőnek érezhette a választ, mert a harmadik napon átadta barátjának azt a kéziratot, amelynek a fénymásolata itt olvasható.

Hogy elérjek a napsütötte savigneux

Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár. Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren. Az lett volna logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet. De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere, akarom" – mondta –, "nagyon szeretnék. " Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam (hacsak nem kifejezetten ez volt a célom). No de hogy… Mentem; úgy éreztem: muszáj. Hiszen űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap akkoriban, és csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben" érezhettem némi álfölényt a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között. Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt. Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem, egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében. Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom. Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját. "Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok" – mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre, magam is csak a legszükségesebb mértékben, meg a zakómat dobtam le – inkább legyen koszos, mint gyűrött.

Hogy elérjek a napsütötte sávig… (Hungarian) Szokványos nyári éjszakának indult. Sétáltam kocsmáról kocsmára. Talán éppen a Nylonban ittam, a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották? ). Nem tudom, lehet, hogy a Boráros téren. Ezek a séták mindig reggelig vagy épp két napig tartottak, és akárhová vezettek. Mindenesetre, valahol ültem, ittam. (Akkor még akármit - kostolódó ifjúság. ) Még nem olvastam a kocsmákban, nem, nem, még nem temetkeztem könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját. Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám. "Fizetsz valamit? " kérdezte egy dohánykarcos női hang a hátam mögül. Fiatal hang volt. "Kérjél" - mondtam felé fordulva. Ötven körüli nő állt rézsút mögöttem. Letapadt, koszmós, egykor világosbarna haj; beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas kötőhártya, aquamarin szemek*, megsárgult, fehér műszálas pulóver, barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipő. Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam. "Eljövök egy huszasért" - mondta.

Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját. "Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok" – mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre, magam is csak a legszükségesebb mértékben, meg a zakómat dobtam le – inkább legyen koszos, mint gyűrött. "Csókolj meg. " Hát igen, ez elkerülhetetlen. Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve, szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban kotorászna a nyelvem – mindjárt fölvérzi az éles perem. Rettegtem, hogy menten a szájába hányok, ettől viszont röhöghetnékem támadt, ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg ura lettem a perisztaltikának. A lába köze szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik. "Várjál" – mondta, és belevájt ujjaival egy megkezdett margarinba, magába masszírozta, aztán még egy adagot. "ENNI is fog még ebből? " "Meg tudom mosni valahol magam? " – kérdeztem később. Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna. "Ez is hozzátartozik" – mormoltam. Egy ötvenesem volt még.

"Akkor adj vissza" - mondtam -, "értsd meg, nincs huszasom. " "Hülye vagy" - mondta - "ha vissza tudnék adni ötvenből, nem kéne a huszasod" - mondta logikusan. És a következő pillanatban elaludt nyitott szájjal. Vállat vontam. ("ha ilyen büszke vagy"), zsebre gyűrtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm, és botorkáltam fel a lépcsőn. Hogy elérjek a napsütötte sávig, hol drapp ruhám, fehér ingem világít, csorba lépcsőkön föl a tisztaságig, oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg, komoran feloldoz, közömbösen fenyeget, émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek, nyári hajnal, kilencszázhatvanegy. *Hülyeség. Aquamarin szemed neked van. A nőnek? Mit tudom én. Mint gálicos kádban a víz? Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának, mondjuk a szemed színét, meg egy ritka szót, hogy ne legyen olyan undorítóan elesett, magam pedig legyek valamivel megérthetőbb. Uploaded by P. T. Source of the quotation To reach the sunlit path (English) It began as an ordinary summer night.

Hogy elérjek a napsütötte sávig

Szerencsére én nem mondhatom el magamról, hogy megjártam volna a poklot, de nem is ez a fontos. Nagyon erős, a maga módján gyönyörű vers ez, valamiféle, fizikai és lelki értelemben egyaránt vett emelkedésről szól. Amiről ez a blog is szólni szeretne. Arról, hogy miképp lehet – ha lehet –, kiemelni a szövegeket az asztalfiókból, kirakni a fényre azokat a teleírt papírlapokat, hogy bárki elolvashassa, kritizálhassa, dicsérhesse és szidhassa, amiket rájuk vésett a szerző. Hasonlóság még, hogy az én saját szövegeim nagy részéről is elmondható, hogy sajátjuk a sötétség. Nem csak azért, mert komorak, olykor kegyetlenek, hanem azért is, mert már a születésük is többnyire a sötéthez köthető. Nagyobbik részük az éjszakában íródott, hol egy íróasztalnál, az olvasólámpa alig-fényében, máskor olyan közegben, amik akár a Nylon, a Vidám, azaz Petri hajdani alkotóhelyeinek mai, modern megfelelői is lehetnének. És bármennyire is izgalmasak ezek egy-egy estén, egy rövid időre, mégis, ezekből is csak egyetlen út vezet: kifelé, felfelé, a fénybe, addig a bizonyos napsütötte sávig.

Ezen meglepődtem. Az ár - árnak - képtelenül alacsony volt (már akkor is). Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár. Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren. Az lett volna a logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet. De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere, akarom" - mondta -, "nagyon szeretnék. " Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam (hacsak nem kifejezetten ez volt a célom). No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj. Hiszen űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap akkoriban, és csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben" érezhettem némi álfölényt a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között. Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt. Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem, egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében. Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom. Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját.

1. Hogy elérjek a napsütötte savigneux
2. Kastélyt kérj nekem a haltól
3. Hogy elérjek a napsütötte savigné
4. Golf 5 1. 9 pdtdi gyakori kérdések
5. Szombat óta a nagy vihar óta 1
6. Visegrad Literature :: Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig…
7. Mikor halt meg zambo jimmy ray

Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam. "Eljövök egy huszasért" – mondta. Ezen meglepődtem. Az ár – árnak – képtelenül alacsony volt (már akkor is). Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár. Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren. Az lett volna logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet. De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere, akarom" – mondta –, "nagyon szeretnék. " Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam (hacsak nem kifejezetten ez volt a célom). No de hogy… Mentem; úgy éreztem: muszáj. Hiszen űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap akkoriban, és csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben" érezhettem némi álfölényt a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között. Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt. Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem, egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében. Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom.

Kamondi Zoltán filmrendező összességében mintegy 24 órán át forgatott Petri György költővel. A stáb rögzíteni akarta a tünékeny, az ember-Petrit, akiről 2000 nyarán mindenki tudta, hogy haldoklik. Nyilván sürgetett az idő, s talán a legegyszerűbbnek is az látszott, ha kronologikusan végigveszik Petri életművét. A megvágott anyag a következőképpen koreografált: Petri felolvas egy verset, annak apropóján beszélgetés következik, újra vers, és így tovább. A képanyag három elemből áll össze: 1. Petri mint beszélő fej, 2. fekete-fehér (+ egy színes a végére) fotók vágókép gyanánt, 3. spontán helyzet, mozgás: a film jó felénél szünet van, kikapcsolják a lámpákat, elcsevegnek. Stáblista:

• 5 jel hogy a férfi szerelmes 1
• Szülinapi ajándék ötletek 13 éves lánynak jandek