Dr Zámbó László Magánrendelés Hatvan
Március végén sokan megcsodálták a Nemzetközi Űrállomás és a Jules Verne európai teherűrhajó fényes átvonulásait az esti égbolton, és sokan komentálták is a látványt. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója az [origo] olvasóinak hozzászólásaira reagál. A címet egy hozzászólótól kölcsönöztem ( nestafari reagálása Baaandííí lelkes beszámolójára), aki a Nemzetközi Űrállomás láthatóságáról szóló írásom lényegére tapintott. Gyuri_tata a szenzációt kérte számon a cikktől (és írójától), én azonban inkább romesz nézetét osztom, aki szerint a cikk nem szenzació, hanem tájékoztató. Az olvasók "vették a lapot", és konyhaablakból, erkélyről vagy a kert végéből megnézték az érdekes látványt. Ami ugyan tényleg nem szenzáció, de ritka és érdekes jelenség. Talán ennek is köszönhető, hogy szinte kivétel nélkül okos és kulturált hozzászólások érkeztek. A hozzászólók azonban felvetettek néhány kérdést, problémát, amelyekre érdemes részletesebben visszatérni. Mindenekelőtt köszönöm, hogy vették a fáradságot, és megnézték a két űreszközt.
Ebből némi képzelőerővel és az ISS körülbelül 350 kilométeres felszín fölötti magasságával számolva bárki maga elé képzelheti, miért ott látjuk az ISS-t, ahol az előrejelzés mutatja. Milyen magasan repül? UNBELIEVABLE kérdezi, hogy milyen magasan repül az űrállomás, fabatka2 a honlapra hivatkozva helyesen meg is válaszolja a feltett kérdést. Nos, az említett oldalon található grafikonról leolvasható, hogy az elmúlt egy évben az ISS magassága 332 és 344 kilométer között váltakozott. Szembetűnő a magasság folyamatos csökkenése (átlagosan 2-4 kilométer havonta), majd hirtelen, ugrásszerű növekedése. Nos, a növekedés valóban a pályamagasság szándékos, a hajtóművek bekapcsolásával történő megemelésének köszönhető. A folyamatos csökkenést viszont a légköri fékeződés okozza. Noha 300-350 kilométer magasságban már roppant ritka a földi légkör, a mintegy 8 km/s (kb. 28 000 km/óra) sebességgel száguldó űrállomásra ez a ritka gáz is elegendő fékezőerőt fejt ki ahhoz, hogy magassága lassan, de biztosan csökkenjen.
Föld | National Geographic - Part 265 Föld 2006. 04. 28. 07:28 GEO-tag lett Magyarország Az államok és szervezetek közösségeként működő csoport a Globális Földmegfigyelő Rendszerek Rendszere (GEOSS) programjainak végrehajtásáért felelős. A Föld egészére kiterjedő GEOSS-programnak köszönhetően megbízhatóbbá válik a szárazföldi, biológiai, légköri és óceáni eredetű természeti csapások előrejelzése, és mélyebben megismerhetővé válnak a lassabban lezajló globális változások. A tárca közlése szerint a program által könnyebbé válik a katasztrófák kivédése, […] Föld 2006. 24. 08:03 Napokon belül várható a Merapi vulkán kitörése A térségben már a második legmagasabb biztonsági fokozat van érvényben, a legközelebbi kis falu mintegy száz lakóját pár pénteken evakuálták, s a környék többi lakosát is felszólították, hogy készüljön fel a távozásra. A vulkán, a Merapi, vagyis a "tüzek hegye" nevet nem hiába kapta. Az Indonéziában található közel 130 aktív vulkán közül is az egyik […] Föld 2006. 21.
Az építésére kiírt pályázatot e hónap végéig kiértékelik, a győztest pedig június elején jelentik be – jelentette Anatolij Perminov az űrhajózás napján Vlagyimir Putyin elnöknek, akivel egyébként a Kreml "szituációs terméből" kapcsolatba léptek a Nemzetközi Űrállomás (ISS) új legénységével, Pavel Vinogradov orosz és Jeff Williams amerikai […] Föld 2006. 12. 15:55 Mosolygó kráter a Marson A Galle kráterben látható párhuzamosan futó hosszanti mélyedések a kutatók szerint folyékony víz jelenlétére utalnak. A közel 230 kilométer átmérőjű kráter a szél munkája révén alakult ki. A Mars Express azután küldte a felvételt a földi irányító központnak, hogy az MRO (Mars Reconnaissance Orbiter) március 11-én Mars-körüli pályára állt. Az MRO még csak fekete-fehér képet […] Föld 2006. 11. 14:40 Megérkezett a Vénuszhoz az első európai űrszonda A pályára állítás igen nehéz feladat, ugyanis a 29 ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguldó űrszondát annyira le kellett lassítani, hogy a Vénusz gravitációs terébe kerüljön és felvegye annak sebességét, anélkül, hogy becsapódna.
Ez a közegellenállás ilyen magasságban minden űreszközre hat; ha nem emelnék meg időközönként a keringés magasságát, akkor az űrállomás néhány év elteltével lezuhanna a Földre. UNBELIEVABLE kérdésében az 1000 kilométeres magasság is szerepelt. Nos, ilyen magasra az embert szállító űreszközök soha nem mennek fel. Ez ugyanis már belenyúlna a Földet körülölelő sugárzási övezetekbe (a Van Allen-övekbe), emiatt az űrhajósokat sokkal nagyobb sugárterhelés érné. Igaz, hogy technikailag kényelmesebb lenne a magasabb pálya, ott ugyanis kisebb lenne a légköri fékeződés, így kevesebb pályakorrekcióra lenne szükség, az űrhajósok biztonsága miatt azonban mégis a 400 km alatti pályákat részesítik előnyben az emberes űrrepülések során (hacsak valamilyen különleges feladat nem kíván meg magasabb pályát). Buszsofőrök helyett kutatók IlaciI szép hozzászólásából csak egyetlen utalására reagálnék, miszerint az űrhajósok munkája "mára már szinte a buszsofőrséggé egyszerűsödik". Nos, inkább a hőskorban voltak ilyen problémák: az első amerikai űrhajósok fölöslegesnek érezték magukat az űrkabinban, hiszen néhány hónappal előttük csimpánzokkal is sikeres űrrepülést tudtak végrehajtani.
Örülök, hogy tetszett (nekem is, nagyon, mindannyiszor, amikor csak látom), és köszönöm a visszajelzéseket az előrejelzések pontosságáról és magáról a látványról. És amikor a konyhaablakban feltűnik az űrállomás, ne felejtsék el, hogy a szobájukba egy sor tévécsatornát ugyancsak az űreszközök juttatnak el. Pályák és irányok Baumka nem értette, miért nem dél felé ment, szandokán azt kérdezi, miért észak felé ment, és azt is hozzáteszi, hogy tudomása szerint "a műholdak kb. az ekliptikában mennek". Nos, ez nem így van. Az ekliptikában, azaz a Föld Nap körül keringési síkjában (körülbelül) a bolygóközi űrszondák közlekednek. A Föld körül keringő műholdak szempontjából az ekliptika helyzete közömbös. Itt az Egyenlítő a viszonyítási alap, a műholdak egy része úgynevezett egyenlítői, vagy az Egyenlítővel kis szöget bezáró pályán kering. Ezek geometriai okokból hazánkból soha nem figyelhetők meg. Kivételt képeznek a 36 000 kilométer magas geoszinkron pályán keringő műholdak. Ezek nagy távolságuk miatt szabad szemmel nem láthatóak, de helyzetüket jól szemlélteti a háztetőkön az ég felé forduló parabolaantennák sokasága.
Az első nehézség a tényleges távolságok megbecslése. Nyelveszlaszlo például arról számol be, hogy az űreszközök "kb. 2 cm közelségűnek látszottak". Nos, az égi távolságokat célszerűbb fokokban vagy szögpercekben kifejezni. Ebből a mindenkori távolság ismeretében következtethetünk a két űreszköz távolságára. Segítségül annyit elég tudnunk, hogy amikor a két űreszköz mintegy fél fokra (ez a telihold látszó átmérője) látszott egymástól, akkor tényleges fizikai távolságuk néhány kilométer volt. A látvány a lényeg Azt hiszem azonban, nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy sokan részesültek abból a látványból, amelyről legtöbbjük elragadtatással, lelkesen ír. Számomra különösen szép és érdekes volt a március 29-i két átvonulás. Az első alkalommal a teherűrhajót mintegy fél fokkal az ISS "alatt" láttam, ráadásul az erkélyemről nézve a két fényes űreszköz látszólag éppen "közrefogta" a kettő közötti fényességű Szaturnuszt. Másfél órával később viszont - nyilván a manővereknek köszönhetően - a teherűrhajó már kicsit távolabb volt az űrállomástól, és határozottan előtte járt.
Az ISS persze egymagában is lenyűgöző látványt nyújt, elsősorban ragyogó fényességének köszönhetően. Most egy időre el kell búcsúznunk tőle, véget ért az esti átvonulások időszaka. A honlapon azonban a továbbiakban is nyomon követhetik, mikor lesz ismét látható Magyarországról a hajnali vagy az esti órákban. És ha sikerül ismét megpillantaniuk az égbolton méltóságteljesen átvonuló, ragyogóan fényes pontot, akkor gondoljanak az ott dolgozó űrhajósokra és az emberiségnek erre a nagyszerű közös vállalkozására. És arról se feledkezzenek meg, hogy ebből a vállalkozásból Magyarország is kiveszi a részét: a fedélzeten évek óta működik egy magyar sugárzásmérő, és a közeljövőben néhány magyar kísérletet is végre fognak hajtani az űrhajósok. Both Előd
11:13 Hatalmas folyók az Antarktika jégtakarója alatt A Nature című szaklapban most megjelent tanulmány szerint, hatalmas folyók kötik össze a jégpáncél alatt meghúzódó vízzárványokat. Az eddigi feltételezések szerint több millió évvel ezelőtt, az Antarktika jégpáncéljának kialakulásakor, olyan kis tavak keletkeztek a kontinensen, amelyek egymástól elszigetelve külön kis világot alkottak. Éppen emiatt volt hatalmas felfedezés, amikor a hetvenes évek elején rájöttek a tavak […] Föld 2006. 18. 14:20 Nagy erejű földrengést prognosztizálnak San Franciscoban A Golden Gate híd úgy inog és tekergőzik a levegőben, mintha gumiból lenne, de szerencsére nem dől össze. Legalábbis ezt mutatja az a számítógépes szimuláció, amelyben az US Geological Survey (USGS)kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy kiállna-e egy, az 1906-hoz hasonló erősségű földrengést, a ma már San Francisco jelképének számító, 1933 és 1937 között épült híd. […] Föld 2006. 13. 09:13 Oroszország legkésőbb 2015-ig megépíti saját űrsiklóját A többször felhasználható űrrepülőgépet 2012-15 között fogják üzembe helyezni.
A műholdak másik nagy csoportja úgynevezett poláris, vagyis (közelítőleg) az Északi- és a Déli-sark fölött elhaladó pályán kering. Ezek Magyarország fölött valóban vagy északról dél felé, vagy délről észak felé repülnek el. Sok űreszköz kering azonban köztes hajlású pályán, ilyen például a Nemzetközi Űrállomás, amelynek pályasíkja az Egyenlítővel 51, 6 fokos szöget zár be. Emiatt az 51, 6 fok földrajzi szélességű helyek fölött az Egyenlítővel párhuzamosan, azaz nyugatról keletre haladva repül el. Ezért mozog az ISS Magyarországról nézve mindig lényegében Ny-K irányban. Minthogy mi a legészakibb láthatóságtól néhány fokkal délebbre helyezkedünk el, DNy és ÉNy között bárhol feltűnhet, illetve DK és ÉK között bárhol eltűnhet az űrállomás. A vonulások pontos geometriáját illetően a honlapra utalunk, amelynek főoldala az ISS mindenkori helyét mutatja a Föld felszínéhez képest, illetve az adott földrajzi helyről látható vonulások esetében a környék térképére vetítve mutatja az átvonulás pályáját.