Dr Zámbó László Magánrendelés Hatvan
A válaszadás időpontja: 2019. július 15. (Munkaügyi Levelek 183. szám, 3644. kérdés) Olvasói kérdés Egyik munkatársunk felmondással megszüntette a munkaviszonyát, mivel másutt kíván elhelyezkedni. Kérte, hogy a felmondási ideje (40 nap) második felére mentesítsük a munkavégzés alól. Ezt a területi igazgatója jóvá is hagyta, amit ráírt a munkavállaló felmondására, egyben szóban jelezte, hogy e második 20 nap egy részére ki fogják adni az időarányosan még járó szabadságait. Ezt a munkavállaló akkor elfogadta, most viszont kifogásolta, hogy az igazgató engedélye alapján neki nem kell dolgoznia abban a 20 napban, ezért nem lehet szabadságot sem kiadni erre az időre. Olyan szabadságigénylőt adott le, miszerint a még meglévő szabadságait (nyolc nap) a mentesítés előtt szeretné igényelni. Jogos-e a munkavállaló igénye?
Ez nem elhanyagolandó szempont, nem lehet csupán egy formaságnak tekinteni. A másik lényeges szabály, hogy az éves szabadságából 7 munkanappal a dolgozó rendelkezik, tehát ha júliusban kéri ezt a 7 munkanapot, a munkáltató ekkor köteles kiadni, nincs mérlegelési lehetősége. Ha a munkavállaló azonban ezt a 7 napot már elhasználta, mindenképpen jelezze és indokolja, hogy mikor és miért menne szabadságra az általa megjelölt időpontban. A munkáltatónak pedig a szabadság kiadását megelőzően a dolgozó által előadottakat mérlegelnie kell. Részmunkaidőben foglalkoztatott vagy a nyugdíjas munkavállalónak hogyan kell kiszámítani a szabadságát? A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetén nem érvényesül az időarányosság elve. A Kúria 19. számú állásfoglalása szerint a munkavállalónak évi rendes szabadság jár abban az esetben is, ha a munkáltató nem teljes munkaidőben alkalmazta. Ez alapján tehát a szabadságnapok tekintetében nem lehet különbséget tenni a teljes, illetve a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók között, ugyanúgy kell számítani, mintha teljes munkaidőben dolgozna.
"- mondta Kéri Ádám. Mi történik akkor, ha a munkaadó több szabadságot adott ki, mint amennyi a munkavállalónak arányosan járt volna? A helyzet egyértelmű, hiszen a többletszabadság a munkavállalótól nem követelhető jogszerűen vissza. A szabadságot ugyanis minden esetben a munkáltató adja ki, így saját maga felelős a káráért. Az ügyvéd ezzel összefüggésben rámutatott, hogy a munkáltató alapvető kötelezettsége, hogy a szabadságot az esedékesség évében adja ki, és ne gyűjtögesse. Amennyiben ezt nem tartja be, munkaügyi bírsággal vagy munkavállalói felmondással is számolhat. Fontos, hogy a ki nem adott szabadság a munkaviszony fennállása alatt nem fog elévülni. A ki nem adott szabadságot ugyanakkor – akármekkora mértékben halmozódik fel – megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehet jogszerűen. A szabadságmegváltásról pedig a munkavállalót közös megegyezésben sem lehet érvényesen lemondatni bár ez létező gyakorlat.