Dr Zámbó László Magánrendelés Hatvan
A szereplők jól kidolgozottak, üdítően életszerűek, szinte kimasíroznak a papírról. Hőseink talpraesettek, kifejezetten vagányak, és oly dacosan szegülnek szembe a galád figurákkal, hogy azt színtiszta öröm olvasni. Hát még a női figurák! Semmi mártírkodás, semmi nyávogás, majdhogynem harciasabbak a férfiaknál! Ez igen! A könyv harmadánál vettem észre, hogy a cselekmény tényleg magával rántott, néhol kifejezetten izgultam is a folytatást illetően, Ödön viselkedésénél pedig kis híján örömujjongással vegyített diadalmas konfettiszórásba kezdtem. De nekem kéne összetakarítani, így nem tettem. Viszont a végén a sok harc- meg csatajelenet már fárasztott kicsit, mindig azok a részek tetszettek kifejezetten, ami javarészt főhőseinkre fókuszált. Kedvenc kifejezések: díszöltözetbe iktatta magát, kapitány uram, én ma leszolgáltam a purgatóriumból a fele kapitulációt, fundamentális takarékosság, radikál reform, ájtatos célú diverziók. :D A legjobb fej szereplő számomra egyértelműen Pál úr. spoiler "- Jobb lesz már nem diskurálni, mert még belevágok a képébe!
Mindenféle elöl-utol talált embernek pedig, akármit kérdez, feleletet ne adjon. – De hisz akkor engem igen ostobának fognak tartani. – No, csak higgye el nekem, hogy ezzel a passzussal sok szép világot be lehet utazni. " 7 hozzászólás
Hoacin >! 2017. április 16., 11:57 Tíz évesen a felfoghatatlan cselekménynél is nagyobb rejtélyt képzett előttem, hogy miért is kell nekem szenvedni ezzel. A könyvet végül anya olvasta fel, míg én a földön legóztam, és a sztori minden csatázásánál jobban izgatott, hogy tudok-e építeni kalózhajót a benzinkutas és üdülővárosi kollekciómból. Arra még tisztán emlékszem, hogy lóvontatású lett a naszád, amin egy pálmafa trónolt kapitányként, de a történetből semmi nem maradt meg, csak az elviselhetetlen cikornyássága és terjedelme. Unalmasan banális a kérdésem: miért kell ezt gyerekekkel olvastatni?! Ennyi erővel kezükbe lehetne nyomni a Háború és békét, netán tavalyi vetésjelentéseket, nagyjából hasonló arányban kapitulálna örökre az olvasási kedvük. Mert ez egy jó könyv. Ez egy kalandos olvasmány… felnőtteknek. Bár a körmönfont megfogalmazás, és a meglepetésszerűen támadó latin kifejezések néha a fejemre borultak, szinte végig élvezettel és kíváncsian bújtam az oldalakat. Oda se neki, hogy locus communist mondanak egymásnak, mire valaki összecsapja két első extremitását, hogy divergens bajuszok késztetnek gyanakvásra, mielőtt definitíve elaludnék.
Okostankönyv